Történetünk

A Révfülöpi Honismereti Egyesület történetéből

Révfülöp 1993-ban önálló településsé alakulásának félévszázados jubileumát ünnepelte. Ebben az évben, 1993. május 8-án Miklós Tamás és Müller Márton kezdeményezésére 19 helybeli gyűlt össze a helyi általános iskolában a település múltjának feltárására és megismertetésére vállalkozó egyesület alakításának szándékával.
A megjelentek elfogadták a Révfülöpi Honismereti egyesület alapszabályát, és megválasztották vezetőségét, amely az említetteken kívül Simonné Lakosi Erzsébettel egészült ki.
A Veszprém megyei bíróság 1993 júniusában nyilvántartásba vette egyesületünket, és a szeptemberi munkaközgyűlésre már megjelentettük Villa Filip című négy oldalas fénymásolt tájékoztatónkat. Megkezdtük tevékenységünket, amelynek eredményeit és következő évi tennivalóit az – azóta is – évente megtartott közgyűléseken összegeztük.
Természetes velejárója volt működésünknek, hogy egyesületünk tagjai és vezetői önszorgalomból, anyagi ellenszolgáltatás nélkül végezték és végzik ma is munkájukat. A Révfülöpi Honismereti Egyesület önfenntartó, azaz tagjainak – amely az évek során 30 és 54 fő között mozgott – tagdíj befizetéseiből, támogatásaiból, s pályázatok útján, illetve eseti szponzori támogatások révén fedezi tevékenységének anyagi hátterét.
Az egyesület megalakulásának ötéves, 1998 májusi közgyűlésén fél évtized eredményeinek számbavételére, s ugyanakkor új, akkori alapszabály módosítás szerint öttagú elnökség megválasztására került sor. (Miklós Tamás elnök, Müller Márton titkár, Simonné Lakosi Erzsébet pénztáros, Török Péter és Horváth József, (lemondása után 2001-től) Hajdu Margit elnökségi tagok.) A közgyűlés úgy módosította az egyesület alapszabályait, hogy megfeleljen a közhasznú szervezeti besorolásnak, amelyet 1998. június 8-án meg is kapott a megyei bíróságtól. Ez rövid történetünk!
Sajnos alapító tagjaink soraiból az elmúlt évek alatt többeket elvesztettünk, köztük a település és a honismereti kutatás „nagy öregjeit”, Benke Lászlót és Fonay Tibort, akiknek emlékét tisztelettel őrizzük.
Ismeretterjesztő előadások szervezése területén sokáig emlékezetesek maradnak Rainer Pál régész-történész, H. Szabó Lajos helytörténész, dr. Dobos Irma geológus, Németh István Péter irodalomtörténész, és a Révfülöpi Téli Esték keretében szervezett dr. Lackovits Emőke néprajzos, Perémi Ágota régész, Bona Gábor hadtörténész, vagy újabban Dr. Vértes László orvos, történész, Dr. Solymossi László egyetemi tanár és mások érdekfeszítő és elmélyült fejtegetései.
A település múltjának széles körben való megismertetésének egyik leghatékonyabb és legsikeresebb formájának a bármikor fellapozható és továbbadható kiadványok megjelentetését tartottuk. Ezért 1994-ben megindítottuk a Révfülöpi Honismereti Füzetek sorozatunkat, amelynek immár 8. kötete jelentet meg.
A Villa Filip című egyesületi tájékoztatónkat három szám (1993, 1994, 1995) után 1997-től országosan is egyedülálló honismereti folyóirattá formáltuk át. Korábban évente kettőt, néha egyet, de azt dupla terjedelemben jelentettünk meg, amelynek érdekes írásai településünkhöz és környékéhez, illetve a helyi honismereti gyűjteményben lévő emlékekhez kapcsolódnak.
Tevékenységünk egyik szép eredménye a hosszú évek előkészítő munkája révén közreadott „A világ egyik legszebb tája” című településtörténeti honismereti olvasókönyv kiadása volt. E kötet az államalapítás millenniumi esztendejében az egyesület, az önkormányzat és a vállalkozók összefogása és támogatása révén karácsonyi ajándékként került a helyi lakosok otthonába.
Egyesületünk vállalkozásában adtuk ki a település önállóvá válása 60. évfordulója alkalmából a 19-20. századi Révfülöp legszebb és legérdekesebb fotóit, képeslapjait tartalmazó albumunkat Révfülöp Anno címmel. A gyorsan elkapkodott szép kötet képi világa mellett korabeli dokumentumok közreadásával villantottuk fel a „fürdőtelepesek” mindennapi életét, örömeit és gondjait is.
Társkiadóként, majd önállóan jegyeztük a Révfülöpi Kiskönyvtár sorozatban megjelent, a Nagy Lajos írásait tartalmazó Ez a mi világunk?! két kötetét, Kis László és P. Miklós Tamás Révfülöpi Fürdőegyesület 100 éve (1899-1999) című kiadványát is.
Az elmúlt időszakban egyesületünk előadás szervező és kiadvány megjelentető tevékenysége mellett hozzájárult a táj és vidék történetének, hagyományainak és szépségének kiállításokon történő bemutatásához is. Támogattuk A Balaton és Révfülöp a század eleji képeslapokon c. időszaki kiállítás megrendezését a helyi általános iskolában, 1994 februárjában. Anyagilag és szakmailag is segítettük „… a világ egyik legszebb tája” Adalékok Révfülöp és a balatoni fürdőkultúra történetéhez című, 1995 júliusában megnyílt állandó kiállítás létrehozását, valamint a Krizsán Pál geológus kőzetgyűjteménye kiállítás-kiegészítést 1997 júniusában. A kiállítás 2003. évi felújítása mellett több időszaki kiállítás létrehozását is magára vállalta egyesületünk.
Mindezen tevékenységünk alapján az Országos Honismereti Akadémia 1999-ben Dicsérő Oklevéllel tüntette ki egyesületünket, míg elnökét Miklós Tamást 2001-ben, Hajdú Margit tagtársunkat 2005-ben, Müller Mártont 2010-ben részesítette ez erkölcsi elismerésben. Felvetődhet a kérdés, hogyan sikerülhetett mindezt elérnünk, mi sikereink titka. Elsősorban az, hogy tagjaink önként vesznek részt tevékenységünkben. Van aki tanácsokkal és ötletekkel, van aki anyagilag, más szakértelmével vagy emlékeivel, de van aki alkalmankénti egyszerű jelenlétével segíti egyesületünk működését, célkitűzéseink megvalósítását. A cél azonban közös: Révfülöp múltjának feltárása, széles körben való megismertetése! Sok ez vagy kevés?!
Valljuk azt az elvet, melyet a helyi honismereti élet megteremtője, Benke László fogalmazott meg egykoron, miszerint „A családban kell, hogy kezdődjön a hagyományok ápolása, az emlékek megőrzése, a tárgyi és szellemi hagyományok gyűjtése. Érzelmi kötődés kell az emberhez, a tájhoz…”

Ehhez igyekeztünk és igyekszünk a jövőben is segítséget nyújtani, és várjuk Önt is egyesületi tagjaink közé!

Vélemény, hozzászólás?